Említettem hogy akkor lesz könnyebb, sőt, oldódik meg a betegség okozta stressz, ha bizonyos fokú lelki békét találsz. Ez egy elég nehéz folyamat, hiszen sok mindent végig kell gondolni, el kell fogadni, meg kell érteni.
Az egyik legfontosabb dolog a dolgokhoz, szenvedélyekhez, érzésekhez való ragaszkodás. Az ember akkor lehet teljesen szabad, mind félelmeitől, mind pedig minden mástól, ha elengedi ezeket és nem ragaszkodik semmihez. Ekkor megfelelő távolságból tudja szemlélni a dolgokat és a helyén tudja kezelni az eseményeket. Ha lemondasz az irányításról és a görcsös ragaszkodásról, és mindent Istennek, egy nagyobb hatalomnak az irányítására bízol, akkor elfogadod hogy nem kell mindent irányításod alatt tartani ahhoz hogy az jó legyen. Aki ezt meg tudja tenni, az olyan biztos alapokon áll, hogy semmiféle konfliktushelyzet nem tudja kimozdítani belső nyugalmából. Legyen az akár munkahelyi stressz, veszekedés, vagy bunkó ember az utcán, ha a lelked nyugodt nem tudnak kihozni a sodrodból.
Az egyik legfontosabb dolog a dolgokhoz, szenvedélyekhez, érzésekhez való ragaszkodás. Az ember akkor lehet teljesen szabad, mind félelmeitől, mind pedig minden mástól, ha elengedi ezeket és nem ragaszkodik semmihez. Ekkor megfelelő távolságból tudja szemlélni a dolgokat és a helyén tudja kezelni az eseményeket. Ha lemondasz az irányításról és a görcsös ragaszkodásról, és mindent Istennek, egy nagyobb hatalomnak az irányítására bízol, akkor elfogadod hogy nem kell mindent irányításod alatt tartani ahhoz hogy az jó legyen. Aki ezt meg tudja tenni, az olyan biztos alapokon áll, hogy semmiféle konfliktushelyzet nem tudja kimozdítani belső nyugalmából. Legyen az akár munkahelyi stressz, veszekedés, vagy bunkó ember az utcán, ha a lelked nyugodt nem tudnak kihozni a sodrodból.
- El kell fogadni önmagamat
- Megbocsátani másoknak
- Tartani a kellő távolságot mindentől ami megzavarhatná belső nyugalmamat.
- Nem függeni emberektől, tevékenységektől.
- Néha ki kell pihenni magad, teljesen!
Olyan ez mint mikor egy üvegben cukor van, de a szája pont akkora hogy ha beledugtad a kezed, ökölbe szorítva, benne a cukrokkal, már nem fér ki a nyíláson. Kénytelenek vagyunk elengedni pár cukrot és visszanyúlni érte később, egyenként kivéve őket az üvegből.
Sajnos az ember egója, maximalizmusa (az enyém legalábbis) ezt minden eszközzel gátolni próbálja. Amit elkezdtem megcsinálni annak kész kell lenni, és addig nincs szünet amíg el nem készül. Ha valami elvárás van annak meg kell felelni, mert különben mit szólnak a többiek...
Ez nem helyes.
Amíg az ember ilyesmiktől függ, nem mondható teljesnek. A szenvedélyek, a munkaszenvedély is, veszélyes dolgok. Amíg egy tárgy, vagy egy másik ember irányítja életünket, vagy tetteinket addig lealacsonyítjuk magunkat.
Fura hogy pl a neurológián mikor befektettek, a vizsgaidőszak végén milyen sok lett a főiskolás...
Pedig mi döntjük el mennyit dolgozunk, tanulunk, erőlködünk. Senki sem kényszerít hogy felvegyem a telefont. Ezek belső késztetések. A kíváncsiság, a megfelelési kényszer, az érzés hogy fontos vagyok...
Nem arról van szó hogy közömbösnek kell lenni és sodródni az árral. Csak a fontossági sorrendben az igazi értékeknek kell szerepelni, nem a függőségeink okozta kényszereknek. Ha a cselekvés nem okoz örömet, akkor az nem Istentől való, tehát nem része az utamnak. Amit az Úr elvár hogy megtegyem, ahhoz vágyat is fog adni hogy akarjam megtenni.
Nem szabad belekeseredni a munkába és egyéb gondokba. Ha valami nem megy, idővel, máshonnan nézve menni fog. Ha valami nem okoz örömet, kicsit hagyd abba és csinálj mást. Ha csak pár percre is... hidd el segíteni fog. Attól pedig ami nem okoz örömet tarts távolságot.
Amíg az ember ilyesmiktől függ, nem mondható teljesnek. A szenvedélyek, a munkaszenvedély is, veszélyes dolgok. Amíg egy tárgy, vagy egy másik ember irányítja életünket, vagy tetteinket addig lealacsonyítjuk magunkat.
Fura hogy pl a neurológián mikor befektettek, a vizsgaidőszak végén milyen sok lett a főiskolás...
Pedig mi döntjük el mennyit dolgozunk, tanulunk, erőlködünk. Senki sem kényszerít hogy felvegyem a telefont. Ezek belső késztetések. A kíváncsiság, a megfelelési kényszer, az érzés hogy fontos vagyok...
Nem arról van szó hogy közömbösnek kell lenni és sodródni az árral. Csak a fontossági sorrendben az igazi értékeknek kell szerepelni, nem a függőségeink okozta kényszereknek. Ha a cselekvés nem okoz örömet, akkor az nem Istentől való, tehát nem része az utamnak. Amit az Úr elvár hogy megtegyem, ahhoz vágyat is fog adni hogy akarjam megtenni.
Nem szabad belekeseredni a munkába és egyéb gondokba. Ha valami nem megy, idővel, máshonnan nézve menni fog. Ha valami nem okoz örömet, kicsit hagyd abba és csinálj mást. Ha csak pár percre is... hidd el segíteni fog. Attól pedig ami nem okoz örömet tarts távolságot.
Fogadd el hogy van, de számodra lényegtelen, hiszen egy magasabb cél vezet, amibe nem fér bele hogy lealacsonyodj annyira hogy lelked nyugalmát megzavarhassa valami.
A váratlan probléma is ilyen esemény. Ha nem keseregni állsz neki hanem végig gondolod máris körvonalazódik a megoldás. Kellemetlen hogy folyton valami történik vagy keresztbe tesznek, de vegyük észre hogy a legtöbb gond csak saját szemszögünkből baj. Egy lépéssel hátrábbról már csak egy kis buktató ami a lelki békén kívül van így a hehyére kerül a probléma is és a megoldás is.
Ekkor mondhatjuk hogy elindultunk a lelki békéhez vezető úton.
Ekkor mondhatjuk hogy elindultunk a lelki békéhez vezető úton.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése