Pécsett aztán elkezdek vizsgálni hogy mi bajom lehet. Újabb elektrofiziológia, de ez már tényleg két és fél óra volt. Egy 6 cm-es tűvel 18 alkalommal szúrt a bőr alá és vezetett áramot az izomba az orvos hogy lássa a reakciót a monitoron. Közben magyarázta a diákjainak. Végülis azért hagyta abba mert ennyi idő után sem tudta előidézni a Székesfehérvári eredményt, sőt diagnózisban kizárta a myasthenia gravis-t. Végül megvigasztalt hogy 400 forintos tűvel még nem szurkáltak úgyse, és hát ez tényleg igaz... Ezt is kipróbáltam.
Mivel már benne voltam a gyakorlatban, még egy orvos érkezett hogy akkor venne vért is :) Na de nem ám simán, hanem csukló artériából. A tenyerem felől beszúrta a tűt, pár percig mozgatta majd közölte hogy nem sikerült. Ezt eljátszotta a másik kezemmel is, aztán megígérte hogy másnap visszajön csak megvárjuk hogy begyógyuljanak a sebek.
Ezen a ponton beugrott a terminátor filmből ismert jelenet "...még visszajövök!!" és ezt az amúgy szimpatikus kis nőt a félszemű Swarzeneger helyébe képzeltem. Jött is vissza. Persze ő nem kamionnal mint a filmben, csak pár tűvel meg egy tartállyal. Talán kipihente magát mert sikerült levenni egy kevés vért, igaz a második próbából. Ezután még gyorsan vénából is vett. Ez már szinte jólesett. Az eredmény az lett hogy a véremben minden normális és egészséges.
Na még aznap este egy MR-t csináltak, nehogy unatkozzak, itt egy csomó kedves nénivel beszélgettünk. Mindegyik megdicsérte hogy milyen szép pöttyös a karom. És érdeklődtek hogy miért a karomat szúrkodják ha a szememet nem tudom nyitva tartani. De szerencsére nem vagyok orvos.
Pozitív nap volt, hiszen kiderült hogy van egy hibátlan vérképem, nem az a betegség amitől féltünk (mert Krisztivel mindent végigolvastunk a neten a myasthenia-ról), és számomra is kiserült hogy milyen sokan állnak mellettem a bajban. :)
Ez nagyon jó érzés.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése