Ebben az egész kórházban fekvés és betegeskedés dologban a legjobb hogy kiderül hogy milyen sokan állnak az ember mögött. Minden nap volt ott valaki, volt hogy többen is. Mikor éppen nem, egyfolytában csöngött a telefon hogy mi újság velem? Még a munkatársak is! :) Jó, párszor volt az hogy "mennyire vagy beteg? Gépelni tudsz? Ezt a projektet még fejezzük be!"... de a másik véglet pedig mikor a munkatárs relaxációs zenéket küld hogy pihenjek!
Ilyenkor még bele se gondoltam hogy mi mindent vállaltak értem az emberek. Anyuék majdnem minden nap lejöttek, ez 3 óra autózás minden nap. A Krisztinek 4 óra busszal oda, 4 óra vissza. Nagyinak szervezni kellett hogy mi legyen addig papámmal és a dédivel, ha nem akarnak jönni...
Ezekért nagyon nagyon hálás vagyok! A rengeteg törődés és szeretet amit akkor kaptam maradandó élmény és hihetetlen jó érzés. Azt mondják pihenni kell az embernek a kórházban, de ezek a dolgok nagymértékben hozzájárulnak a gyógyuláshoz. Nem tudom ezt valaha képes leszek-e meghálálni nekik, de azon leszek!
Az az érzés mikor az ember párja 4 óra buszozás után megérkezik, bejön és csak odabújva megölel az ágyon... az leírhatatlan. De bármilyen betegségről is legyen szó, ez gyógyítja!
Ezt valószínűleg a gyulladás is így gondolta a fejemben, mert az MR szerint egy picikét javult.
Nehéz volt megállapítani, mert a kaposvári klinikának negyedik alkalomra sem sikerült eljuttatni pécsre az első eredményt (2db CD-t) :) De végülis a pécsiek kreatívan csináltak sajátot, így meglett.
Mindenki megkönnyebbülésére, ezután megérkezett Ács doktor és rendet csinált. Elsőre elvégezte a lumbálás második körét. Alig éreztem és feküdni is elég volt 2 órát. Az eredmény mindenre negatív. Jó állapotban lévő szervezetem van. Kicsit elbizonytalanított ugyan mikor mondta hogy: "Eddig 90%-ig biztos voltam a myasthenia gravisban, most 90%-ban nem tudom."
De a steroidtól a szememet nyitva tudom tartani, és nem túl gyorsan, de a gyulladás is javul. Ami pedig a legfontosabb hogy nem daganatról van szó.
Mivel kb ennyi volt a vizsgálati lehetőség, közel 2 és fél hét után elengedtek, egy zárójelentéssel amin leírták hogy nem tudjuk a baj okát, de szedjem a steroidot hátha javul.
Kiváltottuk a gyógyszereket, és visszaindultam Dunaújvárosba dolgozni. Az orvos annyit kötött ki hogy a szemem miatt ne vezessek, és a konditeremben hagyjam ki az utolsó rádolgozásokat, és lehetőleg kerüljem a stresszt. (Jó vicc, Dunaújvárosban elkerülni a stresszt...)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése