Belső harmónia

Megfigyeltem hogy vannak emberek akik a problémákat a szőnyeg alá söprik, egyenesen félnek a vitáktól. Ha arra kerül a sor, a leggyorsabban igyekeznek elsimítani azt, mégpedig úgy, hogy megpróbálják megmagyarázni hogy mindenkinek igaza van és egy gyors kompromisszum megoldja a problémát. Ez legfeljebb a másiknak ad igazat a vitában, de meg semmiképpen nem oldja. Az ilyen ember egy összetákolt nyugalmi állapotban van, aminek jó része mondvacsinált dolgokon alapul. Ha úgy tetszik, álomvilágot épít maga köré. Általában gyerekkori dolgok miatt; sok veszekedést hallott otthon és ez bizonytalanság érzetet ad. Emiatt később a vitás helyzetekben is feszélyezve érzi magát mert úgy érzi kihúzhatják alóla a talajt.

Egy fokkal rosszabb az mikor érzelmekre alapozva próbál valaki békíteni.... hogy mindenkit szeretni kell és hasonló elcsépelt dolgok.

Pedig a harmóniának ezekhez nem sok köze van. Harmóniában lenni egyszerűen annyi mint összhangba kerülni Önmagaddal. Ha erre törekszel akkor mindent ami benned ezzel ellentétes azt igyekszel elsimítani magadban. Felismered az ellentmondásokat magadban, sőt tudatosan engeded hogy legyenek. Így nem szaggatnak szét, hanem minden a helyére kerülhet.

Lelked zenéje csak akkor szólhat tisztán és tökéletesen, ha minden a helyén van. Egy jól megkomponált műből (mint az ember lelke), akármilyen hang hiányzik is az meglátszik és észrevehető.

Ha összhangban vagy önmagaddal, engeded hogy minden a maga módján csendüljön fel és összecsengjen. Minden "erőforrásodat" kihasználod. Ha bármelyik területet el akarnád fojtani, akár a haragodat, félelmedet, örömödet, az hiányozna lelked énekéből és a harmóniából. Minden ami benned van alapvetően jó! Minden együtt adja ki azt az egyensúlyt és belső összhangot amitől Te, Te leszel. Egyedi és megismételhetetlen.

Aki harmóniában él önmagával az maga körül is harmóniát teremt.

Semmit ne söpörjünk a szőnyeg alá! Mindenki álláspontját meg kell hallgatni. A különböző álláspontokat gondosan vizsgáljuk meg és világosan fogalmazzuk meg, így minden véleményre oda tudunk figyelni. 

Ez nem azt jelenti, mint amit a Lelki béke című bejegyzésben írtam hogy érjük el hogy ne érdekeljen a másik véleménye. Az, Önmagunk elfogadására irányuló kérdés és a másik ember erről alkotott véleménye volt. Ez valóban nem kell hogy érdekeljen. Itt azonban az általános, "hétköznapi" vitákról van szó.

Egy harmonikus ember a munkában is olyan légkört teremt maga körül amiben jó lenni és dolgozni is. Ez nem mesterséges összerendelése a dolgoknak, hanem olyan belülről áradó nyugalom és biztonság érzet ami személyiségünk és belső értékeink egészéből fakad. Mikor hagyjuk hogy lelkünk zenéje teljes hanggal áthassa egész környezetünket is.