Ellentétek, de már nem izgat

Észrevettem pár ellentmondást az eddigi és a mostani helyzetre adott tanácsokban. Ezek alapjaiban felborítják és érvénytelenítik mindazt amit előtte tanítottak. Sajnos mostanában sok ilyen témát találtam az életemben, így úgy érzem újabb erős szelektálásra van szükség. Ez már alapvetően érint embereket, tevékenységeket. Írtam korábban hogy túl vagyok a mélyponton, ezt a helyzetet nem is nevezném igazából mélypontnak, inkább fordulónak. Jó példa erre az első derivált. Ez az a pont mikor életem függvénye előjelet vált. Vagy minimuma van, vagy maximuma. Már annyi minden jött össze, hogy egyszerűen nincs tovább errefelé. Nem tudom más életében ez hogyan csapódik le, de talán lesz akinek segít ha leírom a tapasztalataimat.

1. A hazugság. Születésem óta nevelik belém hogy hazudni bűn, mégis most több helyen is meg akarják mondani mit válaszoljak... na nem! Valami vagy igen, vagy nem. Meggyőzhető vagyok szinte bármiről, de azt ne várja tőlem senki hogy valótlanságot mondjak, és ne is feltételezzék ezt.
   Abból lehet félreértés hogy ha egy helyzet megoldására többféle megoldást beszélünk meg, és nem szólok mindenkinek hogy az első lehetőség nem sikerült, átállok a második javaslatra. De ez nem hazugság. Szólni fogok ha kész.
2. A probléma megoldó képesség. Mikor valaki fél információk és a saját véleménye alapján akarja megoldani az én problémámat, így persze nem sikerül és ottmaradt nekem egy bonyolított helyzet. Ez nem segítség. Tudom hogy az illetőket a legjobb szándék vezérli, de akkor is csak megnehezítik a dolgom. Ha nem ismeri a problémát minek beszél bele? Én se mondom meg hogyan kell más dolgát könnyebben elvégezni, az enyémbe se szóljon bele aki nem ért hozzá.
3. A bizalom. A halálom mikor valaki elvár valamit, de minden tette arra utal hogy nem is feltételezi hogy meg tudom csinálni. Ez a tudásom, a tájékozottságom vagy műveltségem megkérdőjelezése. Rettenetesen kiábrándító ha mêg a jó tapasztalatok után sem hisznek az emberben. Vagy a másik dolog mikor megkérdez valamit, én válaszolok, erre közli hogy ő nem hiszi el... magánügye mindenkinek hogy mit hisz el, de ha előre hazugságot feltételez minek kérdez? Ez megalázó és sértő. Lehet azt gondolni hogy "jaajj ne drámázz már", de nem emlékszem hogy okot adtam volna ilyen feltételezésre. Egyébként se érdekel mit hisz valaki. Egyedül vagyok szinte minden téren. Kinek kellene hogy érdekeljen?
4. A szavahihetőség/hitelesség. Kiábrándító mikor hülyének néznek... Hihetetlen arrogancia azt gondolni hogy egy közösségben az információkat meg lehet szűrni annyira hogy egyes tagokat elszigetelve tartsanak, a nekik "készült" információkkal... Mikor valaki a szemedbe hazudik úgy hogy pontosan tudod, akkor el kell gondolkodni hogy a képességei ennyire hiányosak, az intelligenciája ilyen korlátolt, vagy simán nem érdekli a dolog. Lehet persze egy ügyes tervezés része is a hazugság. Leszögezném,  a kérdések elõtt, hogy a bejegyzésnek nincs.köze a munkához vagy az iskolához!!! Emberhez voltam lojális mindig. Feltételeztem a legjobbat az emberekről. De sajnos sok a rossz tapasztalat. Mikor megteszel mindent, szinte kérés nélkül, lelkesen, hogy haladjon a dolog, legyen minnél jobb, elfogadod a feltételeket, aztán véletlenül kiderül valami... utána már szándékosan utánanézel a dolgoknak... és kiderül hogy valaki akit tiszteltél, becsültél, sőt szerettél; akire felnéztél, átver... hogy hiszel neki ezek után? Mikor a haverjaival lóg, egyezkedik ahogy csak tud, téged is hiteget aztán szarik rád... elsősorban nem anyagiakról van szó. Ha valakiben az emberi értékek nullázódnak, a bizalom eltűnik azt nem lehet visszaépíteni. (Megcsalás, folyamatos kihasználás...) Egy ilyen eset egy ismerõssel kb olyan szintů törés mint mikor a szülõkről derül ki hasonló. Tiltanak valamit amit aztán egy kis idő elteltével ők maguk megtesznek...

Ez nem olyan bejegyzés amit azért írok hogy valaki épüljön általa. Csak kiírtam magamból amit jelenleg érzek. 

Általában mikor az érintetteknek sikerül felfogni amiről beszélek hirtelen szörnyülködni kezdenek hogy jajj ez de rossz. Ha megértik a problémát hirtelen egyből azonosulnak a bajjal. De rajtam ez már nem segít. Mikor én mondom nem hiszik el, ha egy idegen mondja akkor azonnal. Ez szinte mindennel így van. Pedig nem szoktam hazudni.

Arra jutottam hogy mostmár nincs szükségem senkire. Így semmiképpen se!

Abba is beleuntam hogy azt hallgassam, másoknak milyen jól megy. Ideje alapjaiban változtatni a hozzáállásomon és új életet kezdenem. Unalmas azon vitázni hogy mindig rossz kedvem van. Ha deressziós vagyok segítség kell (de mint írtam egyedül vagyok), ha nem akkor ez a megoldás pedig működhet. A problémát leírtam.