A kommunikáció

Említettem már hogy az emberek nagyon sokszor nem értik egymást, elbeszélnek egymás mellett.

Ezzel régebben nekem is problémám volt, de aztán megtanultam ezt is, és azóta magamhoz képest meglepően jól és eredményesen tárgyalok. Rájöttem hogy a korábban leírt sérelmek és problémák többsége a helyes kommunikációval elkerülhető lett volna.

Tekintsük is át.

Nyelvtan órán mindenki tanulta a kommunikáció folyamatát és csatornáit. Az a fizikai "rétege", a folyamata a kommunikációnak, mikor az információ célba juttatását írjuk le.

A köznapi életben azonban a cél sokkal egyszerűbb.

Egy szándékot, közlünk, ezt megérti a címzett és belőle egy hatást vált ki.

Ennek sikeressége, vagyis hogy mennyire tudjuk megértetni magunkat a másikkal, több dologtól függ. Ezek kiegészítik egymást, együtt alkotják az ember kommunikációs képességét, mértéküktől függ a sikeresség és nem lehetnek egymás nélkül a sikeres beszélgetéskor.
Nézzük is, mik ezek:

• Affinitás: Ez annak a mértéke hogy az egyes feleket mennyire érdekli a téma. Mekkora érdeklődést mutatnak a probléma megoldására. Ez mindkét félnél megvan, de nem biztos hogy azonos mértékben. Szerencsére a mértéke növelhető a partnerben a kommunikáció során. (ld. később.)
• Realitás: A valóság értékelése. A tények, amiket az adott témában a felek ismernek. Itt jönnek pl. a félinformációk, bizonytalanul megismert dolgok. Ezekből van a probléma. Itt a szigorúan elfogadott tényekről van szó. Például egy egyszerű példa, ha arról beszélgetünk hogy egy számítógépes játék jó-e vagy nem, ebben a beszélgetésben a számítógép és a játék megléte tényeknek minősülnek, ami vitán felül áll.
• Kommunikáció: Ez maga a folyamat, amit fent leírtam. Ennek indítására irányuló tevékenység.

Csakhogy az emberek hangulata változékony, és ez nagyban befolyásolja érdeklődésüket (affinitásukat), ezáltal a beszélgetés és információ közlés kimenetelét. Ha valaki például egy üzleti tárgyalásra szomorúan megy be, adhatnak neki bármilyen jó ajánlatot, nem úgy fog rá reagálni mintha lelkesen, az adott témára összpontosítva állna neki tárgyalni.

Szerencsére a hangulati szint egy skála mentén mozog az emberben, ami ebből kifolyólag emelhető vagy csökkenthető.

Ezáltal például a betegség is jobban kezelhető, mert nem csak a másik emberben van lehetőség a szint módosítására a megfelelő jelek és viselkedés ismeretével, hanem saját magunkban is.

Nézzük is ezt a skálát:

1. Lelkesedés: Ez a legmagasabb hangulati szint. Ilyenkor az ember mindenkit szeret és az etika határain belül nincs előtte akadály. Magától csinálja a dolgokat, szinte nem is kell meggyőzni semmiről.
2. Erős érdeklődés: Az adott téma érdekli, befogadóképes, remek tárgyaló partner az ilyen ember, de már magától nem viszi tovább a "fonalat".
3. Konzervatívizmus: Az egészséges emberek átlagosan ilyen hangulatban vannak. Ilyenkor egy "szűrőn" át szemlélik a világot és eseményeit. Nem mindent tesz meg, de elgondolkodik a lehetőségén. Általában ez az erkölcsös élet hangulata.
4. Unalom: Ebben a hangulatban az embernek nincs célja, egyhangúnak érzi az életét. Ettől az állapottól, mindenképpen emelni kell a hangulatát hogy a kommunikáció sikeres lehessen.
5. Kibékíthetetlenség: Ilyenkor az illető mindenben veszélyt lát, nem mérlegel, hanem el akarja taposni azt.
6. Harag, dühöngés: Mindenkit utál, mindennel csak baja van, szétszórja az energiáit. Az ember azt hinné hogy ez az állapot, amire szokták mondani az elviselhetetlen ember jelzőt is, egy mély állapot ami már a skála alján van... pedig nem. Ez a közepe és innen még segítség nélkül is fel lehet jönni.
7. Elutasítás: Ebben a hangulatban az ember mindent elutasít, függetlenül attól hogy mi az. Egy célja van, a lelkiismeret furdalás keltése.
8. Rejtett ellenségeskedés: Ilyenkor már nem csak elutasítja a szituációt és nem csak saját magát védi a helyzettel és a partnerrel szemben, hanem ellenségnek értelmezi a helyzetet és úgy is reagál rá. Persze nem nyílt támadással. Gonosz megjegyzésekkel stb... amiből a másik érzi hogy itt most nagy feszültség van.
9. Aggodalom, félelem: Ez az a pont ahonnan már segítség nélkül nem lehet feljönni. Itt másik ember, esetleg pszichológus segítsége kell. Ebben az állapotban az egyén mindentől fél, mindenen aggódik. Ilyen a tipikus vesztes. Erre a megoldás: Old meg, vagy szakítsd meg!
10. Jóindulatú igyekezet: Ezt a szintet az ember magas érzelmi szintnek gondolná, hiszen ilyenkor az illető kérés nélkül teszi a dolgokat, elfogadja és sok esetben többet is tesz mint ami a beszélgetés során felmerül. De vigyázzunk. Ez egy nagyon alacsony állapot. Ez az amikor a "na jóvan, örüjjé" típusú mondatok szoktak elhangzani. Nagyon veszélyes állapot.
11. Szomorúság, bánat: Ebben a hangulatban mondják hogy az illetőnek világfájdalma van. Mindenen csak szomorkodik, saját sorsát a legrosszabbnak érzi. Enyhe és közepes depresszió. Itt az egyén egyetlen célja az együttérzés kicsikarása a másikból.
12. Egykedvűség, letargia: A mély depresszió. Ilyenkor az egyén nem érez semmit. egyszerűen csak van. Ez alatt ami van azt nem írom le mert a hírekben sok olyan esetről hallani... :(

Egy kis odafigyeléssel a skála mentén egyesével haladva sokat tudunk segíteni önmagunknak is és másoknak is. Érdemes használni az élet minden területén.