Az a bizonyos asztal...

Erre a bejegyzésre most lehet írni hozzászólásokat!

Sokszor van, hogy az emberek meg sem hallgatják egymás véleményét, mondván hogy "én úgyis jobban tudom", vagy "ki ez hogy ellentmondjon nekem?"...

Felmerült bennem a kérdés, hogy vajon mikortól mondhatják az emberről, hogy "ő már letett valamit az asztalra". Sokszor hallom, hogy ne vitatkozzak, ne mondjak mást, mert a másik már tett le valamit az asztalra.

Addig rendben is van hogy sokan sokmindenhez értenek, de azért nem mindegy hogy:

• ki,
• mihez,
• mennyire.

Mondjuk hogy van valaki aki lediplomázott kommunikáció és médiatudományból, és beleszól a Java programozásba... ez mennyire jogos?

Vagy mikor valaki azzal érvel hogy kétszer annyi időt élt mint én. Rendben, a tapasztalatot tisztelni kell, az idősebbeket is ha példát mutatnak, de itt se mindegy hogy miben áll a tapasztalata. Rendben hogy ledolgozott 40 évet mondjuk villanyszerelőként és komoly sikereket ért el, amit el is ismernek, de ettől még honnan tudná mi zajlik egy főiskolai irodában a dolgozók között?

Most azért mert valaki idősebb, vagy mondjuk tanár, ettől még a másik is tudhat jól dolgokat, nem? Lehet élettapasztalata egy fiatalabbnak is.

Csak összegzésképpen:

• Amiért biztos hogy ezt is túlélem:
• Volt kutyatámadás, amikor fél centin múlt hogy, nem harapott a szívembe. 7 éves gyerek mellkasát nem nehéz átharapni.
• Kétszer volt fülműtét, mikor a hallócsontomat faragták meg. Az altatásból nagyon nehezen ébredtem, akkor is 33-as vérnyomással.
• Az agytörzsi gyulladás és a myasthenia gravis teljes vizsgálat sorozatát is elég jól kibírtam, utána a 64 mg steroid kezeléssel együtt, ami állítólag szintén életet mentett. Fél éve megy folyamatosan minden nap. Túléltem. Bár a steroid még dolgozik rajta hogy ez változzon és elég jól halad.
• Tehát az életveszély tapasztalata megvolt.
• Most éppen combnyak törésem van, 28 évesen.
• Iskola:
• 6 év főiskola után nem sok dolog van amit még nem próbáltam ki a fősulis életből... az OTDK-tól a legkülönbfélébb kérvényekig minden volt már. Az is igaz hogy az OTDK nagyon elvette a kedvem az első sulimtól. Ott is hagytam. :( Ez életem legnagyobb hibája volt eddig.
• Dolgozóként és tanulóként is részt veszek a suli életében.
• Két főiskolán is, nagyon különböző hozzáállással.
• Laktam 3 városban, ezen belül kollégiumokban és albérletekben is, minden problémájukkal és előnyükkel együtt, az omladozó vakolattól a vadonat újig minden fajtában.
• Egy csomó továbbképzési papírt szereztem: HTML, CSS, Drupal, Moodle szakértő, Nyelvvizsga, Vállalkozói elismervény ... ebből többet az elsők között.
• Jó, a diploma csak húzódik, ez igaz... :(
• Munka:
• Egy főállású munkahelyen dolgozva,
• Más projektekbe bedolgozva,
• Iskolába járva,
• Betegen,
• 4 város között ingázva,
• volt mikor még kapcsolatom is volt közben,
• és bírtam. megcsináltam. teljesítettem. és nem omlottam össze!
• sőt, a tananyagon kívül még képeztem magam: C++, C#, JAVA, PHP, jQuery és keretrendszerei, F#, Mesterséges Intelligencia, Drupal, Moodle, Wordpress, Symphony, SCORM, UML, WCAG, DublinCore
• Párkapcsolatok:
• Volt nagyon rövid :( és több mint 3 éves,
• Volt nagyon boldog és depresszióval végződő is, több is,
• De hogy tartalmas volt mind az biztos.
• Vagyis most:fél év durva steroid kezelés közben, rossz látással, kimerült és több helyen tönkrement szervezettel, főállásban dolgozok, projektekben veszek részt, végzem a főiskolát, járok az orvosokhoz és az egyebekhez is kb hetente (masszőr, kozmetikus, fogász...) hogy a mellékhatások ellen harcoljak, és minden nap edzek is!
• Ezt nem kívánom senkinek.

Nem értem ezek után hogy lehet mondani hogy nincs semmi az asztalon. Azért mert még nincs diploma? Nagyon érdekes, hogy ha valami sikerül, még ha komoly dolog is, az természetes, mert "tőled elvárható", ha meg valami nem sikerül egyből összedől a világ rám eső része.

Mindezek közben, az esetek nagy többségében kiderül hogy az elképzelésem ahogy valamit megcsinálnék az jó volt. De ez előtt szinte biztosra veszi a másik fél hogy lövésem sincs a témáról. Tapasztalat az is, hogy az első megérzésem, függetlenül attól hogy követem-e, általában helyesnek bizonyul. mondjuk 95%-ban.

Egyébként is büszke lehetek rá hogy hamar tanulok. Ha akarnék sem tudnék olyan lassan gondolkodni mint egyesek. "Akinek nem inge ne vegye magára."

A tapasztalatok szerint pedig nem is kell hogy mindenki értsen, sem az hogy elfogadjon.