Végül 11 nap után hazaengedtek a kórházból. Csak 3 hónapig két mankóval kell közlekednem. Ezt 4 hétig sikerült is tartani. Addigra a 15 centis vágás begyógyult a combomon. Előtte viszont otthon is szigorú fekvés volt. Járt a gyógytornász és a nagyi főztjén éltem, így akár pihenésnek is felfogható lett volna ez a pár hét, ha nem akar leszakadni a lábam. A kórház után rám is a pihenés.
Ezek után úgy gondoltam visszaköltözök a kollégiumba és dolgozni is visszamegyek. Igaz hogy 3 hónapot mondtak a gyógyulásra, de nekem elég rá 1 is. Így aztán 2 próba nap után, mikor kiderült hogy el tudom látni magam, elkezdtem belakni a szobát ahol a baleset előtt csak két napot töltöttem. Ez elég jól sikerült, bár voltak komoly kihívások... pl hogy viszel fel 3 bőröndöt a kollégiumba 2 mankóval, vagy hogy mész el bevásárolni úgy hogy ne terheld a lábad? Dehát a lehetetlen csak egy szó amit a lusták találtak ki. Szerencsére sokan vannak körülöttem akik segítenek, ezért nagyon hálás vagyok! Itt külön kiemelnêm a menzát ahol valaki mindíg segít az asztalhoz vinni a tálcát. Főnökömtől pedig hihetetlenül jól esett hogy visszahozott Pestről Dunaújvárosba, pedig neki nem volt itt dolga! Csak miattam vezetett majdnem 4 órát. Ez az amikor nem csak a munkában vezető valaki, de az emberségből is példát ad!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése