Próbálnak megölni

Ez jó sztori! Bár attól függ kinek a szemszögéből nézzük.

A történet úgy kezdődött, hogy bekerültünk egy nagyobb fejlesztési projektbe. Ment is szépen minden, egy ideig... Aztán egymásra csúsztak a határidők. Így aztán az egész csapat túlórázott egy hetet, aztán bent maradt hétvégére is a gépeket bámulni. Szombat egész napra, én ráadásul éjfél utánig is, mikor intelligens 28 éves bulizik a haverjaival szombat éjszaka. A vasárnapi munka ráadásul egyházi törvényt és állami jogszabályt is sért.

Na ezek után kellően elfáradva, még egy hetet lehúztunk.
Ezen a ponton, elkerülendő a végkimerülés okozta munkahelyi haláleseteket, a főnökség elhatározta hogy kiadja szabadnapnak a csütörtöki és pénteki napokat. Aztán úgy döntöttek hogy mégse határozzák ezt el. Pedig jó lett volna, mert akkor, pihenés helyett, fel készülhettem volna a szombati 6 Zh valamelyikére...

Az új terv az volt hogy az utána héten hétfő, kedd lesz a szabad nap. Itt jön egy szép csavar a történetben. Ezen felbuzdulva hazautaztam a hétvégére. Gondoltam ha szombaton iskola is van, 3 napot akkor is tudok otthon lenni. Le is szerveztem hétfőre pár vizsgálatot, és néhány találkozót keddre. Vasárnap pedig békés nyugalomban feküdtem le aludni... ... egyszer csak a telefonra riadtam fel és amilyen marha vagyok, meg is néztem mi történt. Persze főnököm volt, éjfél előtt 10 perccel, hogy hétfőn a megbeszéltekkel ellentétben mindenkire számít. Na most 10 perc múlva hétfő... a hülye én vagyok hogy egyáltalán elgondolkoztam azon hogy bemegyek. De végül mikor átestem az első idegösszeomláson és már volt bennem 2 nyugtató, felhívtam hogy nem tudok menni hétfőn.

Na persze keddre azért menjek be.

Ezen a ponton had idézzem újra a munka törvénykönyvét:

(2) A munkavállaló megtagadhatja az utasítás teljesítését, ha annak végrehajtása munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik, vagy a munkavállaló életét, testi épségét vagy egészségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné.

Szerintem jelenlegi állapotomban nyugodtan mondhatjuk hogy az egészségemet egész biztosan, de most már az életemet is veszélyezteti.
Ezt a törvényt viszont egy órával éjfél után nem kellett volna megnéznem. Idézet a 46.§ 5/b cikkelyből:

a munkaidő a heti nyolc órát nem haladja meg.

Na ez kiverte a biztosítékot, ami már amúgy sem volt a helyén. De azért a pozitívat is sikerült megtalálni amit kerestem:

(4) A munkavállalót munkaszüneti napon történő munkavégzés esetén száz százalék bérpótlék illeti meg.
(5) A (4) bekezdés szerinti bérpótlék jár a húsvét- vagy a pünkösdvasárnap, vagy a vasárnapra eső munkaszüneti napon történő munkavégzés esetén. 

A munkavállalót a (2)-(5) bekezdés szerinti ellenérték a rendes munkaidőre járó munkabérén felül illeti meg.
(2) A munkavállalónak ötven százalék bérpótlék vagy - munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása alapján - szabadidő jár
a) a munkaidő-beosztás szerinti napi munkaidőt meghaladóan elrendelt rendkívüli munkaidőben,
b) a munkaidőkereten felül vagy
c) az elszámolási időszakon felül
végzett munka esetén.

Ezeknek örülök is hogy járnak, mert pihenőnapom nem volt már 3 hete és eléggé ki vagyok merülve.
Egyszerre 3 féle munkát kellene végezni, ebből 2 határideje már lejárt mire megkaptam.
Főleg hogy még nem teljesen gyógyultam meg. Előjött újra a kettős látás és szemüveg nélkül is egyre rosszabbul látok.

Valamit sürgősen lépnem kell, mert tartós bajok lesznek ebből a folyamatos leterheltségből és stresszből. 

Alapvetően akár büszke is lehetnék hogy más nem tudja elvégezni a feladatot, így nekem kell, de nem vagyok biztos benne hogy megéri ez nekem. Baj hogy hozzászokott a környezetem hogy mindíg mindent megcsinálok, bár a betegség előtti állapothoz képest nagyon visszavettem a tempóból.