Úgy gondoltam itt az ideje hogy a bejegyzéseim is hangnemet váltsanak, ahogy azt a gyógyulás útjára lépő ember hangjának illik. A minap elgondolkodtam róla hogy vajon miért van rosszkedvem, miért érzem úgy hogy nem szeretnek vagy miért esek kétségbe gyakran azon hogy hogyan fogok mindenhol megfelelni. Arra jutottam, hogy azért, mert túl sokat foglalkozok azzal hogy mi volt és mi lehet. Azzal pedig túl keveset ami éppen most történik. Minden pillanatnak megvan a maga csodája, amit csak észre kell venni. Ha valami nem megy nem kell erőltetni. Oka van hogy nem megy.
Egy frappáns példa amikor egy 60 kilós zsákot fel akarsz emelni de nem bírod... nem nekifeszülsz még jobban és órákig csak feszült izmokkal erőlködsz, amíg a zsák csendben röhög rajtad az eredeti helyén, hanem belátod hogy ez nem megy mert nem bírod el. A következő lépéssel pedig megoldod a problémát. Szólsz egy erősebb valakinek, vagy két részletben viszed el.
Valamit megtenni csak a jelenben lehet. Így a lehetőségeket megragadni is. Márpedig a lehetőség nem vár senkire. Ha engeded elmegy. Valamit nem lehet "majd, talán, megpróbálom" stílusban csinálni. Már Yoda mester is megmondta örök érvényű szavaival:
Azzal indult a nap hogy 9 órára fogászatra kellett menni. Gyökérkezelés. Na itt azért megemlíteném a látványt ami fogadott. Aki látott már angyalt fogászatra menni annak van fogalma az érzésről. Vasalt haj, kihúzott szem, hibátlan megjelenés, olyan fogak hogy a boltban nem adnak olyat. Gőzöm sincs mit keresett egy fogászaton ez a lány az ajtó előtt várva hogy beengedjék, de a szerencse úgy tűnik nem szórakozik ha tudja hogy valaki felkészült rá. :D Gyorsan elő is bújt belőlem az úriember és be már együtt mentünk. A részletekkel megtelne a blog, úgyhogy térjünk vissza a fogamhoz. Mivel már korábban kiidegelte a fogat a doktornő, nem kellett érzésteleníteni, de közben egy gyors röntgent azért meg kellett csinálni. Na én felkerekedtem félig tömött foggal és egy fél mankóval hogy átcsattogok a kórházba röntgenezni. Éppen fontolgattam hogy melyik regényt kellene elolvasnom amíg várok (A Rejtő összes mindig ott van a telefonomon ha várni kell), DE meglepődve láttam hogy a hét közepén tárt ajtóval várnak :) azzal a lendülettel ahogy a lépcsőn felértem, kabát és mankó le és már bent is ültem a székben. Nem egészen 5 perc múlva már visszafelé vágtattam a lelettel. A fogász és asszisztense, akik éppen nekiálltak volna a kávénak, meg is lepődtek mondván hogy: "nem volt nyitva a röntgen???" :)
Munka közben pedig ők ketten olyan jól elpoénkodtak az élet komoly kérdéseiről és a fülemből kiálló akupunktúrás tűkről, hogy többször kishijján kiköptem a fúrót a röhögéstől. :D Végül egy fél óra múlva gyógyult foggal engedtek el. Már csak egy fogtömés, és a steroidot ezen a fronton visszavertük. Első pont pipa.
Na ezek után irány a kórház, újabb röntgen. Most a combcsontot és a csípőprotézist. Itt már voltak problémák, de a pozitív hozzáállás segít. :) Bementem oda ahol úgy tudtam hogy a röntgen van és jelentkeztem. Erre közölte a kishölgy, akinek a munkaköre a mosolygás (de azt remekül csinálja), hogy menjek fel az osztályra és ott majd valaki megmondja mi legyen. Fel is mentem, találkoztam az orvossal... és ekkor észrevettem hogy nincs nálam mankó :D sajnos az orvos is észrevette. Leküldött egy szinttel lejjebb hogy majd ott megröntgeneznek. De nem. Itt közölték hogy a röntgen elköltözött egy fél éve, oda ahova először voltam. Akkor már ismerősként köszöntve a mosolygós csajt, kellemesen elbeszélgettünk amíg sorra kerültem. Ekkor el is határoztam hogy mindíg az első megérzésemre kell hallgatnom. Kapásból két szőke, és még dél sincs. Végül a doki is tök jófej volt. Csinált nekem képet a röntgenekből, hogy ilyen volt és ilyen lett. :) Végülis lerakhattam a mankót.
Ezen felbuzdulva ebéd közben befejeztem 2 projektet, gyakorlatilag elvégeztem a napi munkát.
Aztán egy gyorsnak induló fodrász járat következett, ez tök jó volt... hajmosás, menő frizura és meg sem kellett mozdulnom. Ráadásul, Niki a fodrász nagyon kedves, aranyos és még annál is csinosabb! Mostantól hozzá járok! Lett egy vagány frizurám is, helyrejött a fogam is. Szervizeljük magam a betegség után. Még egy jókis masszázs van vissza és teljesen új emberként mehetek tovább! :D
Ehez hozzájárulva edzeni is lementem :) Gondoltam már 4 órája letettem a mankót és még nem mozogtam :) Azóta is minden nap megyek, mert a mozgás hozzájárul a jó közérzethez.
Egy frappáns példa amikor egy 60 kilós zsákot fel akarsz emelni de nem bírod... nem nekifeszülsz még jobban és órákig csak feszült izmokkal erőlködsz, amíg a zsák csendben röhög rajtad az eredeti helyén, hanem belátod hogy ez nem megy mert nem bírod el. A következő lépéssel pedig megoldod a problémát. Szólsz egy erősebb valakinek, vagy két részletben viszed el.
Valamit megtenni csak a jelenben lehet. Így a lehetőségeket megragadni is. Márpedig a lehetőség nem vár senkire. Ha engeded elmegy. Valamit nem lehet "majd, talán, megpróbálom" stílusban csinálni. Már Yoda mester is megmondta örök érvényű szavaival:
Tedd! Vagy ne tedd! De ne próbáld!Ennek szellemében elhatároztam hogy mostantól addig fogok tudatosan figyelni az apró szépségekre, amíg magamtól észre nem veszem őket bárhol is legyek. Ez a szerda erre az elhatározásra kiváló alkalom, mert igen sok mindent kellett elintéznem.
Azzal indult a nap hogy 9 órára fogászatra kellett menni. Gyökérkezelés. Na itt azért megemlíteném a látványt ami fogadott. Aki látott már angyalt fogászatra menni annak van fogalma az érzésről. Vasalt haj, kihúzott szem, hibátlan megjelenés, olyan fogak hogy a boltban nem adnak olyat. Gőzöm sincs mit keresett egy fogászaton ez a lány az ajtó előtt várva hogy beengedjék, de a szerencse úgy tűnik nem szórakozik ha tudja hogy valaki felkészült rá. :D Gyorsan elő is bújt belőlem az úriember és be már együtt mentünk. A részletekkel megtelne a blog, úgyhogy térjünk vissza a fogamhoz. Mivel már korábban kiidegelte a fogat a doktornő, nem kellett érzésteleníteni, de közben egy gyors röntgent azért meg kellett csinálni. Na én felkerekedtem félig tömött foggal és egy fél mankóval hogy átcsattogok a kórházba röntgenezni. Éppen fontolgattam hogy melyik regényt kellene elolvasnom amíg várok (A Rejtő összes mindig ott van a telefonomon ha várni kell), DE meglepődve láttam hogy a hét közepén tárt ajtóval várnak :) azzal a lendülettel ahogy a lépcsőn felértem, kabát és mankó le és már bent is ültem a székben. Nem egészen 5 perc múlva már visszafelé vágtattam a lelettel. A fogász és asszisztense, akik éppen nekiálltak volna a kávénak, meg is lepődtek mondván hogy: "nem volt nyitva a röntgen???" :)
Munka közben pedig ők ketten olyan jól elpoénkodtak az élet komoly kérdéseiről és a fülemből kiálló akupunktúrás tűkről, hogy többször kishijján kiköptem a fúrót a röhögéstől. :D Végül egy fél óra múlva gyógyult foggal engedtek el. Már csak egy fogtömés, és a steroidot ezen a fronton visszavertük. Első pont pipa.Na ezek után irány a kórház, újabb röntgen. Most a combcsontot és a csípőprotézist. Itt már voltak problémák, de a pozitív hozzáállás segít. :) Bementem oda ahol úgy tudtam hogy a röntgen van és jelentkeztem. Erre közölte a kishölgy, akinek a munkaköre a mosolygás (de azt remekül csinálja), hogy menjek fel az osztályra és ott majd valaki megmondja mi legyen. Fel is mentem, találkoztam az orvossal... és ekkor észrevettem hogy nincs nálam mankó :D sajnos az orvos is észrevette. Leküldött egy szinttel lejjebb hogy majd ott megröntgeneznek. De nem. Itt közölték hogy a röntgen elköltözött egy fél éve, oda ahova először voltam. Akkor már ismerősként köszöntve a mosolygós csajt, kellemesen elbeszélgettünk amíg sorra kerültem. Ekkor el is határoztam hogy mindíg az első megérzésemre kell hallgatnom. Kapásból két szőke, és még dél sincs. Végül a doki is tök jófej volt. Csinált nekem képet a röntgenekből, hogy ilyen volt és ilyen lett. :) Végülis lerakhattam a mankót.
Ezen felbuzdulva ebéd közben befejeztem 2 projektet, gyakorlatilag elvégeztem a napi munkát.
Aztán egy gyorsnak induló fodrász járat következett, ez tök jó volt... hajmosás, menő frizura és meg sem kellett mozdulnom. Ráadásul, Niki a fodrász nagyon kedves, aranyos és még annál is csinosabb! Mostantól hozzá járok! Lett egy vagány frizurám is, helyrejött a fogam is. Szervizeljük magam a betegség után. Még egy jókis masszázs van vissza és teljesen új emberként mehetek tovább! :D
Ehez hozzájárulva edzeni is lementem :) Gondoltam már 4 órája letettem a mankót és még nem mozogtam :) Azóta is minden nap megyek, mert a mozgás hozzájárul a jó közérzethez.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése