Svédország...

Szóval, végül is kikerültem svédországba. Az egész úgy kezdődött hogy hosszas várakozás után, fellajánlottak egy helyet a European Spallation Source-nál. Na de itt jött a probléma hogy akkor ki kellene költözni Svédországba. Hát én ebbe belementem és ki is jöttem. Az elején volt egy kis ilyedtség mert azért ez egy elég komoly váltás nagyon rövid idő alatt. Összesen három hét volt arra hogy mindent elrendezzek, de aztán kiderült hogy nem is kellett volna ennyi. A kiutazással nem volt semmi baj csak egy tök ismeretlen országba jöttem de már csináltam ilyet korábban is. 

    Tudom ilyet elég sűrűn csinálnak emberek, és az utazásoknak sem vagyunk híján. A dolog érdekessége hogy én ezt pánikbetegen, némi depresszióval fűszerezve teszem meg. :) Ráadásul teljesen egyedül.

Nem szoktam fényezni magam, de szerintem most azért elég ügyes voltam!

Ugye ha az ember családdal vagy a párjával utazik valahova annak is megvan a maga nehézsége hiszen alkalmazkodni kell, de mégsem vagy egyedül tehát nagyon elveszni nem tudsz. Mármint lelkileg értem. Megtartjátok, vagy adott esetben, emelitek egymást.

Van pár nagy előnye:

• Van melletted valaki aki hisz benned, törődik veled és néha van pár kedves szava is....
• Akiről gondoskodhatsz....
• Akit szerethetsz...
• Ettől van értelme élményeket keresni és szerezni...

...hmm, talán többet kellene eljárnom itthonról. Dehát, így is alig van este, hogy otthon vagyok. Nem tudom mi lehet a gond amiért nekem nincs kivel megosztani a sok jót... Próbálkozok én, de a megbízhatóság, anyagi biztonság, stb már jóideje és még mindíg nem számít értéknek...

Az alak viszont igen!
Szóval találkozunk a konditeremben...